8. Fejezet

8. Fejezet

Fordította: Aemitt

– Jared – Ringo akkora sebességgel robbant be a bolt ajtaján, hogy feldöntött egy polc autó légfrissítőt. Nem állt meg, futott hátra, ahol álltam.

– Jared, átmentem! 97 pontot értem el a teszten – felém rohant és vézna kezeivel átölelte a nyakam.

 – Nagyszerű! – esetlenül megveregettem a hátát, úgy tűnt, ráeszmélt mit csinált és hátrébb lépett. Az arca diadalmasan ragyogott és fülig érő szájjal vigyorgott.

– Te egy zseni vagy! – mondta.

Nem tudtam megállni, hogy ne élvezzem ki a jó hangulatát.

– Te dolgoztál meg érte, nem én. Gyerünk! Meghívlak egy sörre, hogy megünnepeljük.

– Nem vagyok huszonegy.

– Azt nem mondtam, hogy a sör neked lenne! Induljunk.

Elvittem a helyi pizzázóba, Tony pizzázójába. Megrendeltük a pizzánkat és a pincértől, sört nekem és Ringonak a gyömbérsört, mikor Matt megjelent az asztalunknál.

– Szia, Jared! – úgy tűnt, mint aki őszintén örül, hogy lát, de kissé óvatos. – Hogy vagy?

– Nagyszerűen. Ringo most tett algebra záróvizsgát, ami kiválóan sikerült és azt ünnepeljük – Ringó még mindig mosolygott.

– Az nagyszerű – mondta neki Matt, de utána felém fordult.

– Nem baj, ha leülök egy percre?

– Persze, hogy nem.

Becsusszant mellém.

– Jared, tartozom egy bocsánatkéréssel, azért, ami a vacsorán történt –

– Ne aggódj emiatt.

– Az apám –

– Matt, abszolút nem érdekel, hogy az apád mit gondol rólam. Igazad volt. Ő egy dühös, harcias és ellenséges seggfej.

– Végül rájöttök arra, hogy általában igazam van – szeme sarkában kirajzolódó szarkalábak, mintha nevetne, amiből tudtam, hogy ez egy vicc volt. – Akkor nincs harag?

– Nincs.

– Köszönöm, Jared – úgy hangzott, mint aki nagyon megkönnyebbült és hátba veregetett úgy, hogy a levegő kiszökött belőlem. – Fogaltunk amott egy asztalt. Miért nem jöttök és csatlakoztok hozzánk?

Arra néztem, amerre mutatott. Két rendőr és három nő. Más szóval, teljes pokol. Egy pillantás elég volt Ringo arcára, ő sem volt jobban elragadtatva az ötlettől, mint én.

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

–  Persze, hogy az! Gyertek! Ments meg, kérlek. Nem tudom, hogyan kerültem bele ebbe a vacsorába. Azt hittem, hogy a fiúkkal iszunk valamit és most tudtam meg, hogy ez egy vakrandi.

– Jézusom – nevettem rajta. – Akkor én tényleg nem megyek oda!

– Itt maradhatok? –  kérdezte, arcán olyan kifejezéssel, amelyet elneveztem álmosolynak: kacéran felhúzott szemöldök, a szája sarkában halvány mosollyal.

– Viccelsz, ugye?

 Kezével rövidre nyírt fekete hajába túrt és elcsigázottan mondta.

– Csak részben.

– Annyira rémes a nő? – átnéztem az asztalhoz. Az egyik nő le sem tudta venni a szemét Mattről. Jól nézett ki a vörös hajával, ami nyilvánvalóan festett volt.

– Biztos vagyok benne, hogy nagyon helyes, – mondta halkan – de semmit sem mondtunk egymásnak. Épp most ültem végig a legfurcsább negyven percet, ahol a nagy semmiről folyt a beszélgetés. Szórakoztatóbb lenne, ha ott lennél. Csak gyere oda, beszélgethetünk a futballról, amíg meg nem unják és elmennek.

– Matt, semmi esély sincs rá, hogy azok a srácok elfogadjanak engem.

– Biztos megkedvelnek – mondta, de nem hangzott magabiztosnak.

– Nem fognak. Most azt akarod mondani, hogy nem szekáltak azért, hogy velem lógsz?

Az arca elpirulásából megmondhattam, hogy igazam volt, de akkor sem adta fel.

– Jared, ez lenne az egésznek a lényege. Talán, ha egy kis időt töltenél velük, ezáltal rájönnének…

– Higgy nekem. Ez rossz ötlet. Különben is Ringo miatt vagyok itt, hogy pizzával ünnepeljünk.

Meglepetten Ringora pillantott, mintha elfelejtette volna, hogy itt van, de azután feladta egy drámai sóhajjal.

– Csodálatos. Küldj a végzetembe. Addig nem hagynak békén, míg el nem jegyzem. Küldök neked meghívót az esküvőre.

– Felajánlom a legénybúcsúd szervezését, de nem gondolom, hogy tetszenének neked a sztriptíz táncosok, akiket én választanék.
Igazából nevetett rajta. Soha nem hallottam előtte így nevetni és ostobán az jutott eszembe, hogy ez volt a legcsodálatosabb hang a világon.

– Látod? Megmondtam. Te sokkal szórakoztatóbb vagy.