23. Fejezet

23. fejezet

Fordította: Aemitt

– Tehát a Sheriff téved? Nem kell választanod?

Felém fordult, a hátamnál volt körülölelt, beburkolt akár egy takaró és oldalamba bökött.

– Már megtettem, Jared. Azt hiszi, hogy csak egy választásom van, te vagy a karrierem, de nem, én mindkettőt választom – megcsókolta a tarkómat. – Nem adlak fel téged semmiért. De nem lépek ki a munkából sem.

– Tényleg lehetséges ez?

– Bízz bennem.

Ezután Matt nem is próbálta elrejteni a kapcsolatunkat. Még megvolt a lakása, de egyre több és több dolga volt itt-ott a lakásomban, és minden éjjel az ágyamban aludt. Tulajdonképpen semmi kifogásom nem volt ellene, de meglepődtem, hogy hirtelen én voltam az, aki a nyilvánosságot el akarta kerülni. Mikor még nem voltunk szeretők és tudtam, hogy az emberek azt feltételezik rólunk, akkor nem érdekelt. Tudtam, hogy ez borzasztó gyerekes és logikátlan volt, de nem tudtam nem aggódni emiatt többé. Nagyon nehéz volt meggyőznöm, hogy maradjuk otthon az első pár napban.

A legnagyobb problémát a munkatársai okozták. Konkrétan, hogy nem voltam hajlandó időt tölteni velük és találkozni.

– Jared, csak találkozz velük – mondta többször is.

– Miért akarnék velük találkozni? Tudom, mit gondolnak rólam.

– Beismerem, először kényelmetlen lesz, de hosszútávon segíteni fog.

– Nem!– nem tudtam elhinni, hogy azt akarta, hogy kitegyem magam a gúnyolódásuknak.

Ez a szóváltás kezdett egy rossz lemez folytonos lejátszására hajazni.

Hálaadás vacsorára Lizzyhez és Brianhez mentünk. Egy perccel, hogy Matt belépett az ajtón Lizzy hozzá szaladt és visítva átölelte.

– Matt, jó újra látni téged!

– Téged is, Lizzy.

– Megmondtam Jaradnek, hogy végül kihúzod a fejed a seggedből.

Elvörösödött, de ezt mondta. – Igazad van, mint mindig.

Ő csak mosolygott rá.

Brian hozta Jamest, és Matt felé nyújtotta a picit. Matt reakciója ugyan az volt, mint az enyém az első pillanatban.

– Nem foghatom meg. Mi van, ha elejtem?

– Nem fogod.

James aprónak tűnt Matt hatalmas kezeiben. Matt a kanapéra ült és úgy tartotta egy ideig. Kitakarta és ellenőrizte az ujjait és lábujjait. Ujjaival megsimogatta James arcát és nevetett, mikor James a fejét arra fordította és szopásra emlékeztető hangot adott ki.

– Olyan apró.

– Igen – Lizzy megdörgölte Matt feje tetejét.

– Segíteni fogsz Jarednek a randi esténken?

– Naná!

– Akkor ezennel tiszteletbeli nagybácsi a neved. Matt nagybácsi.

Lenyűgöző mosolyt villantott rá. – Ez jól hangzik.

Végül eljött a találkozóm napja a középiskolás bizottsággal. Igyekeztem kicsivel tekintélyesebben kinézni, mint máskor. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy a fürtjeimet megpróbáltam lófarokba kötni, nadrágot, egy inget és nyakkendőt vettem fel.

– Váó – mondta Matt, mikor kijöttem a hálószobából.–Te aztán tényleg kitettél magadért. Izgulsz?

– Nagyon.

– Minden jó lesz. Nyitok neked sör, ha visszajöttél.

Úgy éreztem háborúba indulok és felfegyverkeztem a csatára. Végiggondoltam és eldöntöttem harcolni fogok velük. Magamhoz vettem a tanári diplomám fénymásolatát és a néhány szülőtől kapott támogató leveleket. Ha a szülők akarják, hogy korrepetáljam a gyerekeiket, akkor az iskolának miért kell ebbe beleavatkoznia?

A középiskolába belépni furcsa volt. Tizenöt évvel ezelőtt jártam ide, de úgy tűnt semmi sem változott. A falfirka ugyanaz volt, a furcsa pöttyös linóleum is. Még a furcsa szag is ugyanaz volt. Biztos voltam benne, hogy ha odamegyek a régi szekrényemhez és kinyitom, a könyveim ott lesznek benne rám várva. Ez visszahozta mindazt az érzést, amit a középiskolában próbáltam elrejteni, amikor már tudtam mi voltam. Ez cseppet sem segített az önbizalmamon.

A bizottság négy tagból állt. Mr. Stevens, a zenekar vezetője volt az egyike. Alice Rochester bemutatta őket és én meglepődtem azon, hogy a keresztnevén szólított mindenkit.

– Ez itt Ann, a matematika tanárunk – Alice egy nálam is fiatalabb szőke nőre mutatott, aki valószínűleg minden fiú diákját az ujja köré csavarta. – Roger, a technika tanárunk – nagyjából az én korosztályom, de alacsonyabb és kövérebb. – És Bill a zenekar vezetőnk, akit te is ismersz. – Persze csokornyakkendőt viselt. Kezet fogtam mindenkivel, és leültem a székre, amit nekem készítettek elő.

– Jared – kezdte Alice –,halottunk rólad mostanában. Több diákkal beszéltünk és néhány szülőt felhívtunk.

– Nézzék, ha ez a korrepetálás miatt van, van engedélyem a szülőktől, és tanári diplomám is van…

– Magaddal hoztad? Oh, jó! Épp akartam kérni. Tehát feltételezem, tudod miért vagy itt?

– Feltételezem, mert valaki azt gondolja, hogy nem korrepetálhatom azt a néhány gyereket anélkül, hogy úgy viselkednék velük, mint egy rohadt pedofil és ne fogdosnék párat közülük, de biztosíthatom róla…

Hirtelen fészkelődés, papírsuhogás hallatszott, és mindenki a plafont bámulta, látszólag nagyon idegesen. Mindenki, kivéve Mr. Stevenst. – Jared – mondta barátságosan. – Félek, hogy nagyon tévedsz ezzel a találkozóval kapcsolatban.

– Tévedek?

– Gondolod, itt lennék, ha a szexuális beállítottságod miatt üldöznének?

– Ööö… – idiótának éreztem magam. Körülnéztem. Alice és Roger fészkelődtek és elnéztek valahová a fejem felett, de Ann mosolygott rám.–Istenem, sajnálom.

Miért nem tudom soha befogni a számat? Nem tudtam kivárni, hogy elmondják a mondandójukat, és aztán kezdjek el dühöngeni? Vettem egy mély levegőt, és mikor ismét körülnéztem, megkönnyebbültem, hogy újra mindenki rám figyelt. – Ez elég kínos. Mi lenne, ha én befognám és kezdenénk az elején?

Alice újból egy fogkrém reklámba illő mosolyt villantott rám. –Jared, ötletem sincs miért vártad azt, hogy letámadunk, ha idejössz, bár azt nem tisztáztuk le az előző napi beszélgetéskor – azt hittem ennél jobban nem jöhetek zavarba.– Pontosabban kellett volna elmagyaráznom. Az oka, hogy arra kértünk, gyere ma ide az, hogy állást szeretnék neked kínálni itt, az iskolában.

Ha azt mondta volna, hogy meztelenre vetkőzik és leugrik az épületről, akkor sem lepődtem volna meg jobban. – Úgy érti munkát?

– Igen, „munkát”– szája féloldalas mosolyra húzódott, és azt hiszem még kacsintott is, mikor ezt mondta. – Az igazság az Jared, hogy most a legtöbb tanárunk túlterhelt. Ők olyan tantárgyakat tanítanak, amit nem tudnak kezelni és sokuknak képesítése sincs ezekre a tantárgyakra. Az emeltszintű matematika és a tudományos osztályok különösen, ööö… egy kicsit problémásak.

– Alice, amit ilyen szépen próbált elmondani – szakította félbe Ann – az az, hogy Roger és én nem tudjuk, mi a francot csinálunk – Alice tiltakozni kezdett, de Ann félbeszakította. –Ez az igazság. Soha nem volt célom, hogy matekot tanítsak. Csak ez lett a vége. Az alsós osztályos szinttel elboldogulok valahogy, de az igazság az, hogy a haladó algebra és a számtan meghaladják a képességeimet – Rogerre nézett.

A férfi bólintott. – Ez igaz. Biológus vagyok. Elboldogulok a kémiával. De a fizika már nem az én asztalom.

Alice most újra próbálkozott. – Ann és Roger a tőlük telhetően megtettek mindent, de tény, ez szörnyű hátrány a tanulóknak – egyetértően bólogattak.

Ann ismét megszólalt. –Nincs sok diákunk, aki felvenné a számtant és a fizikát, de vannak páran. Tehát sokan küzdenek, és én soha nem tudtam sokat segíteni nekik. – Emlékszem, amikor Ringo azt mondta, hogy a tanára nem tud semmit. Akkor nem fogtam fel. – De hirtelen ebben az évben a tanulók

kiváló osztályzatokat kezdtek kapni. Elkezdtek rajtakapni, hogy hibázom – elvörösödött. – Ez nem valami vicces egy egész osztály középiskolás kölyök előtt, hadd mondjam el ezt neked. És aztán nem sokkal később hallottunk rólad.

– Tehát, azt akarják, hogy tanítsak? – tudtam, hogy ez egy hülye kérdés volt részemről, de valahogy nem tudtam felfogni a dolgot. Biztos voltam abban, hogy egy vita kellős közepén fogom majd találni magam, ezért még nem tértem teljesen magamhoz.

– Az állás januárban kezdődne, félévkor. Már összekészítettem számodra egy csomagot az információkkal a juttatásokról és a fizetésről. Nem tudunk túl sokat fizetni. Lehet, több tanári lehetőség van Boulderben vagy Fort Collinsban, de mivel az otthonod itt van Codaban, úgy gondoltuk, talán megtudnánk győzni téged – a nő átadott egy mappát papírokkal. – Gondolkodj el rajta és beszéld meg a családoddal. Nyugodtan hívj, ha időközben bármilyen további kérdésed lenne.

– A tény, hogy meleg vagyok akkor nem probléma?

Mr. Stevens válaszolt és csak akkor döbbentem rá, hogy valószínűleg kifejezetten ezért volt jelen ezen a találkozón. – Addig nem probléma, ami az iskolát érinti. Nem tudok neked hazudni… lesznek szülők, akik zúgolódni fognak. Nem sokan, egy páran. Ugyanakkor a zenekar, a fizika, az algebra és a számtan választott tantárgyak. Tehát a szülők választhatnak. Ha a személyes előítéleteik fontosabbak, mint a gyerekek oktatásának előmozdítása, nos, őszintén szólva ez nem a mi problémánk. Nem akarok hazudni neked, Jared. Ez nem mindig könnyű. A gyerekek gonoszak tudnak lenni és a szüleik is. De ezenkívül nagyon hálás munka.

– Én, uh – nem voltam éppen érthető. – Nagyon sajnálom az előzőeket. Fogalmam sem volt. Nem igazán tudom, mit mondjak.

– Nos, mi reménykedünk benne, hogy igent mondasz.