28. Fejezet

28. fejezet

Fordította: Aemitt

Két nappal Karácsony előtt, Lizzyvel a boltban dolgoztunk. Brian az eladásán dolgozott, de addig is a miénk volt még. Négy napja nem láttam már Mattet. A lakásomat rettenetesen üresnek éreztem, de tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot. Rengeteg időt töltöttem Lizzyvel és Briannal, és még egy estét is bevállaltam, hogy vigyázzak a kicsi Jamesre.

Lizzy az aprót számolta össze és a kedvenc témájáról beszélgettünk, a hajamról.

– Jared, nem taníthatsz ilyen fejjel. Mit gondolnának a gyerekek?

– Azt hogy hipszter vagyok.

– Nem vagy hipszter. Te ápolatlan vagy. Az nem ugyanaz.

– Azt gondoltam a lányok szeretik a zord külsejű srácokat.

– Ó– játékosan vigyorgott rám –,most megpróbálod a lányok figyelmét felkelteni? Van valami, amit nem mondtál el?– megpróbáltam megdobni egy tollal, de méterekkel mellé ment.

Ebben a pillanatban Matt sétált be az ajtón, és kimerültnek látszott.

– Hé, Matt, megpróbálom meggyőzni Jaredet, hogy vágassa le a haját.

Még csak tudomást sem vett Lizzyről, egyenesen hozzám sétált. – Hátra mehetnénk egy percre?

Nagyon meglepett.– Persze – mondtam.

A hátszó helységbe mentünk. Lizzy asztala szélére ült, a padlót bámulta és semmit sem mondott. Az asztalon ülve alacsonyabb volt nálam és láthattam a feje tetejét. Már a kinézetéből is megmondhattam, rettentően feszült volt. Vártam, hogy mondjon valamit, de meg sem mukkant.

– Hogy alakulnak a dolgok a szüleiddel?

– Mesésen – a hangja mély volt és feszélyezett, tele szarkazmussal és haraggal. Nem nézett fel és nem tűnt úgy, mint aki hajlik arra, hogy többet is mondjon. Hosszú csend ereszkedett ránk. Úgy éreztem mintha már-már kész közölni velem a rossz hírt, próbáltam megőrizni a hidegvéremet.

– Mi a baj?

– Találkozni akartam veled.

Ettől egy kicsit megnyugodtam, de tudtam, hogy itt van még valami. – Ez minden?

Bólintott, de nem szólt semmit, továbbra is a padlót bámulta.

Közelebb mentem, kissé megfeszült, mint aki egy rossz mozdulattól is elmenekülne. – Matt, nézz rám.

Beletelt néhány másodpercbe, hogy lenyugtassa az idegeit, de mikor felnézett rám láttam a szemében. Alig tudja egyben tartani magát. Nem szeszélyből jött hozzám.

Ez nem elkeseredés volt. Ebben a pillanatban nem csak látni akart, hanem ténylegesen szüksége volt rám, bár önmagától soha sem mondta volna ezt ki. Szomorúnak, rémültnek és elveszettnek tűnt.

Zavarban volt, hogy így látom, de kétségbe ejtett és valahogyan segíteni akartam neki.

Odamentem hozzá, átöleltem, és annyira erősen megragadott, mint aki fuldoklik és arcát a vállamba temette. Remegett, szaggatottan lélegzett, és azt hittem sír, de igyekezett eltitkolni. Ebben a pillanatban mindennél jobban utáltam Josephet. Utáltam, hogy ez a pár nap alatt sikerült megtörnie Mattet, aki általában annyira erős és magabiztos. Nem tudom meddig álltunk így… legalább percekig. Csak öleltem őt, a hátát és a vállát simogattam így nyugtatva őt addig míg a légzése normálissá vált és végre megnyugodott.

– Sajnálom, Jared– suttogta.

– Shhh. Ugyan már. Nincs miért bocsánatot kérned.–Megpusziltam a feje búbját.

– Mi történt?

– Tulajdonképpen semmi sem. Csak teljesen kiakadok – nevetése durva volt és humortalan. –Nem bírom ezt. Ki nem állhatom őt – vett pár mély lélegzetet, és a saját hangjához hasonlóan mondta. – Hiányoztál. Utálom, hogy most külön vagyunk.

– Én is. Miért nem jössz át éjszakára? Nem kell, hogy megtudják.

– Éjszakás vagyok a héten.

Úgyhogy éjjel dolgozott, a nappalait a szüleivel töltötte, és valószínűleg időközben alig aludt. Ez magyarázatot ad a jelenlegi lelkiállapotára.

Elhátrált tőlem, felállt és elfordult  A hátát mutatva nekem, láthattam rajta, hogy megembereli magát, szemét törölgetve, felegyenesedve kihúzza magát, felhúzza a gondosan kontrol alatt tartott óvatos látszatot.

– Iszik, Jared. Sokat. És soha nem tudja, mikor kell befogni a száját. Ez rosszabb az eddiginél.

Épp akkor Lizzy feje tűnt fel a sarokban. – Bejöhetek? – kérdezte halkan.

– Bocs, hogy zavarok, de a széfhez kell jutnom.

Matt vett egy mély levegőt és megfordult. Még mindig feszült volt, de lassan visszatért a megszokott önbizalma. Valaki másnak talán úgy tűnhetett, hogy olyan nyugodt, mint bármikor máskor.

De én még mindig láttam a dühöt és a szomorúságot a szemében. –Semmi baj, Lizzy.

A széf felé tartott, de egész idő alatt a szeme sarkából figyelte. Kivette a széfből, amire szüksége volt, kifelé indult, de aztán megállt és felé fordult.

– Mennyire súlyos a helyzet, Matt?

– Elég rossz– vonta meg a vállát.

Egy pillanatig elgondolkodott, majd ezt mondta. – Miért nem jöttök át Karácsonykor vacsorára?

– Nem– rázta a fejét. - Nem tehetem ezt veled. Főleg nem azután, ahogyan a múltkor viselkedett.

Oda sétált hozzá és kezét a karjára tette, és felnézett rá. – Matt, most már te a családhoz tartozol. Velünk kell lenned Karácsonykor. És ha ez azt jelenti, hogy el kell tűrnünk az apádat, akkor azt tesszük.

A földet bámulta, majd rám és Lizzyre nézett. – De ő nem tudja…

– Szinte gondoltam. Óvatosak  leszünk.

– Komolyan? – bizakodónak hangzott.

– Igen.

Elmosolyodott és megölelte, sokkal gyöngédebben, mint engem valaha is. Lizzy olyan picinek tűnt a karjában. – Köszönöm, Lizzy – kifelé indult, de Matt mondott még valamit – És Lizzy, csak még egy dolog.

– Igen?

– Jared nem vágja le a haját. Nem lenne, semmi kapaszkodóm. Hatalmam van így fölötte.

Még soha sem láttam ilyen gyorsan elpirulni. Tudtam, hogy én is elpirultam. Matt mindkettőnkön nevetett. És ebben a pillanatban hallani a nevetését a világon minden kínos helyzetet megért.

A konyhában voltam anyával és Lizzyvel, mikor Matt és a szülei megérkeztek Karácsony napján.

Matt azonnal bejött és halkan csak annyit mondott.

– Részeg. Remélem, a végére nem fogod sajnálni.

Mielőtt még Lizzy bármit is mondhatott volna, Lucy bejött. Nyilván kínosnak érezte az utolsó látogatásukat, de megköszönte Lizzynek az újbóli meghívást, és utána Brian átadta neki Jamest, és akkor a három nő azonnal elkezdett beszélni az alvási és ápolási szokásokról. Matt, Brian és én sietve távoztunk.

Már majdnem túl voltunk a vacsorán, mielőtt a szar beütött, ahogy a mondás tartja.

– Meglepődtem, hogy itt nincs hó – mondta Lucy. – Gondoltam fehér Karácsonyunk lesz Coloradoban.

Brian felnevetett.– Csak nagyon ritkán kapunk havat Karácsonykor. Bármi, ami előtte leesik, egy-két nap alatt elolvad. Rendszerint februárban és márciusban van a legnagyobb havazás.

Hirtelen Joseph körbepillantott az asztalnál és ezt mondta. – Nincs valami innivaló?

Lizzy mosolya ártatlan volt. – Mit szeretnél inni? Van ice tea, Sprite, Dr Pepper, tej…

– Nem, én valami italra gondoltam.

– Ó – valóban megdöbbentnek látszott. – Úgy gondoltam veszek bort a vacsorához, de annyira elfoglalt voltam tegnap, hogy elfelejtettem elmenni az italboltba. És természetesen ma zárva vannak – bűntudatosan körül nézett, kuncogott egy kicsit és a vállát vonogatta, igazán olyan valakinek tűnt, mint ,aki nem képes egyszerre a fejében tartani sok dolgot. – Néha olyan tyúkeszű vagyok. Brian állandóan ezzel ugrat engem.

Persze, hogy ez egyáltalán nem volt igaz. Senki sem vádolhatja Lizzyt azzal, hogy tyúkeszű, legkevésbé Brian. Azt is tudtam, hogy bőven van alkohol a házban.

– Úgy érted, még sör sincs?

– Vasárnap a mérkőzés alatt megittuk mindet– mondtam neki. Ez szintén hazugság.

– Nos, ahogy a Cowboys játszik ebben az idényben megtudom érteni – persze a Cowboys mérkőzését ezen a héten még nem mutatták Coloradoban, de nem mondtunk semmit.

Valójában örültem, hogy a foci került szóba, mint egy biztonságos téma és azt mondtam. – El tudjátok hinni, hogy Al Davis már megint kirúgta a vezetőedzőt?

Tudtam, hogy Matt túl feszült volt, hogy válaszoljon, de ez volt az egyik olyan téma, ahol számíthattam Brianre. – Hé – mondta –, amíg ilyen idióta volt a Raiders folyton szívott. Tulajdonképpen ő az én hősöm.

De Joseph figyelmen kívül hagyott bennünket és a kedvenc témájához nyúlt.

– Matt, még mindig nem jöttem rá, miért nem randizol senkivel. Mikor itt voltunk nyáron, sehová sem mehettünk anélkül, hogy néhány fiatal lány neked adta volna a telefonszámát. Ki kellene használnod a lehetőségeidet.

– Apa, megkérhetlek, hogy ne nyissunk erről ismét vitát?

– Miért ne? Soha nem fogsz egy helyes lányt találni, ha nem randizol gyakrabban.

– Joseph, biztos vagyok benne, hogy hallottál Matt barátnőjéről, Cheriet pár hete gyilkolták meg –mondta Lizzy lágyan, mint mindig és Matt hálásan nézett rá. – Nagyon megrázó volt. Tudom, hogy a lány halála nagyon megviselte.

– Lószart! Soha nem is hallottunk erről a lányról – mintha mindennap beszélnének. Mintha Matt megosztotta volna az apjával, még ha jelentett is volna valamit neki az a lány. – Mi a helyzet azzal a csinoskával, akit tegnap a pizzázóban láttunk?

Matt állkapcsa feszes volt, kezeit szorosan összekulcsolta maga előtt az asztalon. – Apa! Elég legyen.

– Mi van? Ez egy egyszerű kérdés volt.

– Egy egyszerű kérdés, amit tucatszor kérdezel tőlem. A válaszom ugyan az. Nem érdekel – a hangja mély és kontrolált volt, ami számomra azt jelentette, hogy rettentően dühös. Joseph vagy nem vette észre vagy nem érdekelte. Gyanítottam, hogy az utóbbi.

– Hogyan lehet az, hogy nem érdekel? Ha nem az a lány, akkor mit szólsz ahhoz a vöröshöz? Az anyád unokákat akar és te sem leszel fiatalabb. Leállsz valaha azzal a kibaszott önzéssel és teszed a kötelességed?

– Lucy – anya hirtelen kapcsolt –, nem azt mondtad múltkor mikor itt voltatok, hogy azt tervezitek, hogy Floridába  utaztok?

– Uh– Lucy nagyon idegesnek nézett ki, sáljával babrált a nyakánál. Azt hiszem, ő is érezte a katasztrófát a levegőben, de nem tudta kitalálni, milyen úton kerülhetnénk el. –Igen, ez igaz. Orlandoba mentünk…

– Tudni akarom! – Joseph hangja most sokkal erősebb volt.–Tudni akarom, hogyan tudsz e körül…– felém intett és nyilvánvalóan nem jutott eszébe elég rossz szó –, ez a kis buzi körül lenni, mintha nem számítana. Nem csoda, hogy egy lány sem akar randizni veled.

– Joseph, most már elég legyen– mondta Lucy halkan, de férje nem figyelt.

– Belegondoltál már ebbe? Belegondoltál abba, mit mondanak az emberek rólad?

Lizzy most felállt. – Mr. Richards, itt az ideje arra kérnem önt, hogy távozzon.

– Nem! Nem megyek sehová! Tudni akarom, a fiam miért lóg folyton e körül a kibaszott buzi körül. Egyáltalán nem érdekel, mit fognak mondani az emberek?

– Joseph – az anyám is felállt és a hangja elég éles volt ahhoz, hogy darabokra törje az üveget –, az én fiam, akiről beszélsz, és…

– Leszarom!

Anya megfordult és a lengőajtón át távozott a nappaliból, az ajtót elég erősen becsapva, hogy a képek a falon megremegjenek. Most Joseph állt fel, kicsit meginogva a lábain. Matt egy centit sem mozdult. Összekulcsolt kezei előtte hevertek, és mereven az anya fejénél bámult valamit.

Lucy az arcát a kezébe temette. Brian úgy nézett ki, mint a szarvas, aki megdermed a fényszóróknál. Lizzy még mindig ott állt csípőre tett kézzel, gyilkos pillantásokat lövellve Josephre.

Joseph még mindig nem fejezte be. – Szégyellned kellene vele mutatkozni. Tudod te ez, mit tehet a karriereddel? Annyira kibaszott hülye vagy, hogy nem tudod felfogni, hogy mit mondanak az emberek?

– Apa, tudom, mit mondanak az emberek – a hangja most már nem volt olyan csendes. Már egyáltalán nem hangzott dühösnek. Csak egyszerűen beletörődöttnek.

– Tehát tudod, hogy rólad is azt feltételezi, hogy buzi vagy?

– Igen apa, tudom.

– Azt feltételezik, hogy a fiúja vagy?

– Igen ezt is tudom.

– Azt is, hogy ti dugtok egymással?

Ez alkalommal a hangja erősebb volt. – Nem érdekel.

– Hogy van az, hogy nem érdekel?

Láttam, hogy meghozta a döntést. A kezei elnyíltak és a válla is ellazult. Kinyúltam és megragadtam, hogy mondjam neki, fejezze be, és épp csak belekezdtem. – Ne – de lerázott. Felpattant, kihúzta magát, egyenesen az apja szemében nézve mondta. – Mert ez az igazság.

– Ó, nem – suttogta Lucy a kezei mögül, és a fejét az asztalra ejtette.

Senki nem mozdult. Senki nem beszélt. Úgy tűnt a csend örökké tart.

Végül Joseph szólalt meg, hangja halk és halálos volt. – Azt mondod nekem…

– Igen – Matt is felállt egyenes háttal és felemelt fejjel. Nem tudtam elhinni mennyire nyugodtnak és biztosnak nézett ki, mint aki új útra lépett és nincs neki miért visszanézni. – Azt mondom neked, hogy meleg vagyok. Láttad a lakást? Az nap voltam ott hetek óta először, mikor elvittelek oda benneteket. Jareddel élek. – Szeretném azt mondani, hogy olyan magasra emelt fővel álltam, mint amilyen büszkeség sugárzott belőle, de az igazság az volt, hogy olyan erősen bámulta az ebédlő asztalt, hogy arra vártam, hogy kettényílik és én meg elbújok az ezáltal keletkezett lyukba.

További halálos csend után Joseph ezt mondta. – Nem vagy a fiam többé.

És Matt valóban kicsit elmosolyodott. – Nem emlékszem utoljára, mikor értettem veled egyet – Lucy valóban sírt. Senki nem mozdult, hogy megvigasztalja. – Itt van – Matt az asztalra dobott egy sor kocsi kulcsot–,fogjátok a bérelt autót és menjetek haza. Én is haza fogok menni… az otthonomba… Jareddel.

Úgy tűnt Joseph még mondani akar valamit, de soha nem kapott rá esélyt.

Hirtelen anya rontott vissza a szobába. – Matt, gyere. Valami történik itt.

Matt, anya és Brian mentek ki először. Joseph és Lucy követték. Lizzy még mindig ugyanott állt csípőre tett kézzel, bámulta az üres helyet ahol Joseph állt. Sokkos állapotban voltam. Úgy éreztem az egész világ a feje tetejére állt. Arra vártam, hogy valaki felugrik, és azt mondja. – Meglepetés, benne vagy a kandi kamerában!– de e helyett Lizzy felém fordult és ezt mondta. – Nos, jobban ment, mint vártam.

És csak úgy felnevettem. Odajött és felhúzott a székemről.

– Gyere, nézzük meg, mi folyik itt.

Mikor a nappaliba értünk senki sem volt ott. A bejárati ajtó tárva nyitva állt, és emberek voltak minden felé a gyepen. A járda mellett néhány rendőrautó villogó fényekkel. Sötét volt kint és egyetlen világítás a rendőrautó tetején lévő piros, kék villogó fények voltak.

Matt Granttel, Tysonnal és még egy számomra ismeretlen rendőrrel beszélt.

– Mi folyik itt? –kérdeztem Mattet.

– Beszélnünk kell.

– Van fegyvered? – kérdezte Mattet Grant.

– Nincs.

– Kell, hogy legyen egy a csomagtartóban– mutatott Grant az egyik kocsi felé.

Matt elvezett oda ahol Brian, Lizzy és anya álltak. Anya Jamest tartotta a karjában. – Valaki korábban betört a lakásomba. Betörte az összes ablakot és szétzúzta a lakásom. A szomszédok meglátták a betört ablakot és hívták a rendőrséget – gyorsan és csendesen beszélt. – Amikor odaértek és látták, hogy az én lakásom és hogy nem vagyok ott, hozzád mentek – rám nézett, ahogy ezt mondta. – És ott ugyanazt találták.

– Mi van?

– A szomszédjaid hallották a felfordulást és kinézve az ablakon látták, hogy Dan Snyder elmenekül.

– A kurva életbe.

– Mikor egyikünket sem találták egyik helyen sem, aggódni kezdtek és mindenkit felhívtak.

– Miért nem hívtak téged?

Hirtelen zavartan lesütötte a szemét. – A telefonom lemerült, és a töltő otthon van – amelyből tudtam, hogy a lakásomra gondol, ahol nem volt egész héten. Éreztem, hogy szemöldököm felfelé emelkedik és kaptam tőle egy félmosolyt.

– Tudom, egy idióta vagyok. Később beugrom érte. De most azt akarják, hogy menjek és segítsek nekik a keresésben – megragadta a csuklómat. – Jared, maradj itt. Ne menj sehova, amíg nem hallasz felőlem – és aztán. – Sőt, mindenkinek be kell menni és zárd be az ajtókat. Ha eltudott menni Jared házába, akkor talán következőnek ide jön – Lizzy kezét a szájára szorította, anya még erősebben ölelte Jameset, mintha csak tudná, hogy Dan ki fog ugrani a bokrok közül és kiragadhatná a karjai közül. – Megpróbálom meggyőzni őket, hogy maradjon itt egy rendőrtiszt, de nem hiszik, hogy igazam van.

Ekkor Grant Matthez futott. – Találtam egy fegyvert neked. Az autóban van. Indulásra kész vagy?

Matt arra a helyre pillantott ahol a szülei álltak. Joseph karba font kézzel az eget kémlelte és Lucy csendesen beszélgetett vele. Úgy tűnt, nem vették észre a káoszt. – Adj egy percet, Grant.

– Siess – Grant megfordult és visszament a kocsijához. A többi zsaru is visszament az autójához. Néhányan már elmentek. Akik maradtak rá vártak.

Matt vett egy mély levegőt és a szüleihez sétált. Az apja hátat fordított neki és elsétált, Lucy meghallgatta, ahogy elmeséli, hogy mi is történik itt. Lizzy, Brian és anya felmentek a lépcsőn be a házba. Néztem amíg beérnek, azután visszafordultam Matt felé, aki az anyjával beszélt. És ekkor láttam meg Dant.

A garázs melletti sötétségből bukkant fel. Mi három pontja voltunk egy emberi háromszögnek. Dan az egyik, én a másik, Matt és az anyja a harmadik. Láttam, ahogy a keze felemelkedik. Láttam a fegyvert. Egyenesen Mattre mutatott.

Minden lassított felvétel volt. Matt felé rohantam, nevét kiabálva. Épp mikor elértem őket akkor fordultak felém és azután hallottam, ahogy eldördül a fegyver.

Valami nekem csapódott. Matt félrelökött, teljes sebességgel Dan felé tartott. Dan leadott még egy lövést, de látszott, hogy összezavarodott, amikor Matt lecsapott, mert a lövését elhibázta. Egy NFL játékost megszégyenítő mozdulattal vágódott belé, kiütötte a fegyvert a kezéből és rekordidő alatt a földhöz szegezte.

Egy kicsit ingatagnak éreztem magam, ahogy megfordultam láttam, hogy Lucy kapaszkodik belém.– Annyira örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel ezt megteheti – mondtam neki.

Valamilyen oknál fogva nem nevetett. Ijedtnek látszott. –Jared, le kellene ülnöd.

És hirtelen felfogtam, hogy már nem kapaszkodik belém. Megpróbált megtartani.

És azután már a földön voltam.

– Matt– üvöltötte. Az egész dolog másodpercekig tartott. A rendőrök kiszálltak a kocsijukból és felénk siettek. Láttam, hogy Matt Dant a földhöz nyomva tartja, felém néz és az arca hirtelen elsápad.

– Valaki hozza már nekem azokat a kurva bilincseket.

Megpróbáltam felállni, amikor meghallottam, hogy Lucy hangját.

 – Jared, nyugalom – felfogtam, hogy mellettem ül a földön. – Jared, meglőttek. Nyugodtnak kell lenned – kihúzta a sálat a nyakából és az oldalamhoz nyomta.

És hirtelen fájt.

Nagyon!

Hallottam, hogy valaki azt mondja. – A mentő úton van – aztán Matt mellettem termett, megfogta a kezem és lenézett rám.

– Tarts ki, Jared.

– Lelőtt?

– Igen – félre nézett, ahol az anyja erősen szorította az oldalamat. Aztán rám nézett. – Sok a vér.

– Dörzsölj bele valami piszkot.

– Félrebeszél – mondta Lucy, de Matt megrázta a fejét egy csipetnyi mosollyal a szemében.

– Nem. Nem beszél félre. Rendben lesz. Igaz, Jared?

– Igen. Remekül érzem magam. Mi a desszert? – megszorította a kezemet.

Dan üvöltözött… de nem tudtam megmondani mit. Zsaruk voltak mindenfelé és nagy volt a zaj.

Hallottam, hogy anya és Lizzy sírnak. És most tényleg fájni kezdett, hallottam ahogy Grant mondja. – Álljanak hátrébb. Adjanak nekik helyet.

– Akár a filmekben – mondtam Mattnek. Most aggódónak tűnt. Nyilvánvalóan átértékelte a tagadást, azt, hogy félrebeszélek. – Édes Istenem, Matt, ez fáj.

– Kitartás.

Azt éreztem, hogy könnyű vagyok, lebegek a föld felett. Úgy tűnt jó, hogy Lucy lent tartott, bár azt kívántam, hogy ne szorítson annyira. Nem tudtam fokuszálni. Hallottam, hogy Lucy mondja. – Sokkot fog kapni.

– Jared – Matt most ijedtnek tűnt. – Jared, szeretlek. Ne merj nekem meghalni.

Megpróbáltam felemelni a kezemet és megérinteni az arcát, de nem igazán tudtam megtenni. A látásom kezdett halványodni. – Matt, azt hiszem, elájulok.

– Ne, Jared! Maradj velem.

Ezután már semmit sem halottam