4. Fejezet

4. Fejezet

Fordította: Aemitt

– Vágasd le a hajad, rohadt trógeres – zaklatott Lizzy a hajam miatt. Ez volt az egyik kedvenc témája. –Komolyan, Bilifej, vagy hívjuk akárhogy ezt a frizurát, ódivatú.

Nem vagyok tengerészgyalogos. Lizzy szórakoztatónak találja, hogy Jared helyett ”Bilifejnek” hív minden alkalommal, amikor azt gondolja, hogy különösen nehéz felfogású vagyok, ami elég gyakran megtörténik.
A hajam hossza az egyik kedvenc cukkolása. Az igazság az, hogy a hajvágás problémát jelent számomra. Codaban csak két helyen tudsz hajat vágatni. Garri borbély üzletében, ahova a város legtöbb férfija jár. Garri régi módi, egyike azoknak az embereknek a városból, akik úgy bántak velem, mint egy fertőző kitaszítottal, úgyhogy oda nem mehettem. És ott van Sally szépség szalonja, ahová a legtöbb nő jár. Egy-két alkalommal voltam ott, de egyszerűen borzalmas. A lányok azt gondolták, hogy ha már meleg vagyok, az azt jelenti, hogy pletykálnák velük, ki kivel feküdt le, vagy vitatkozhatunk Brad Pitt-től Johnny Deppen át (egyik sem az esetem). Egyszer hagytam, hogy Lizzy levágja a hajam, de katasztrófa volt és egyikünk sem akarta megismételni.

A sötét szőke hajam vastag szálú, dús és természetes göndör. Ha túl rövid, akkor szanaszét álló fürtökkel végzem. De, ha hagytam, hogy megnőjön, a fürtök legalább lelógtak. Leborotválhattam volna, de az túl macerásnak tűnt. Tehát a vége vad fürtök tömege lett. Még nekem is el kellet ismernem azt, hogy jobban hasonlítottam egy bozontos, régi felmosórongyra. Megpróbáltam hátrafogni, amíg a boltban voltunk, de nem volt elég hosszú ahhoz, hogy szorosan összefogjam, így a nap végére a fele úgy is kiszabadult. 

– Lizzy, szeretek bozontos lenni. Ebben nagyjából te meg én hasonlítunk.

A haja ugyanolyan színű, mint az enyém, de hosszabb és a fürtjei lágyabb hullámúak. A válla felett átdobta a haját, bemutatott nekem és Ringohoz fordult.

– Ringo, mondd meg Jarednak, hogy szüksége lenne egy hajvágásra!

Ringo a pultnál riadtan nézett fel az iskolai feladatából. Lizzy megengedte neki, hogy munka közben elkészítse a házi feladatát, amíg nem voltak vásárlóink.

– Tessék? Hozzám beszélsz? - Lizzy őszintén a szemeit forgatta.

– Őszintén!?  Senki nem figyel rám. Mitől vagy olyan zavarodott?

– Emelt szintű algebra – ceruzáját a könyvre dobta és mind a két kezével hátra söpörte a haját az arcából. – Hogyan tudja valaki ezt megcsinálni?

– Majd kitalálod – biztosította róla Lizzy.

– Hogyan? Semmit nem értek belőle. A tanárom csak a könyvet követi. A szüleim nem tudnak segíteni. Senki nem tudja elmagyarázni nekem oly módon, hogy érthető legyen. – Felvette a ceruzáját és kezére hajtotta a fejét miközben visszahajolt a feladathoz. – Utálom!

– Jared tudna segíteni.

– Mi van? – Ringo és én egyszerre kiáltottunk fel. Elborzadtam, hogy ezt javasolja és arcából ítélve még nyilvánvalóbban Ringo is.

– Jared tényleg jó matekból. Ő állítólag fizika tanár, vagy nem?- Szúrós tekintettel nézett rám, amikor hátat fordítottam. – Talán korrepetálhatna téged.

– Talán – Ringo elég szkeptikusan nézett. Nem mondtam semmit.

Lizzy nem sokkal nyitás után elment. Azon a délutánon nem volt sok vásárlónk és Ringo az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta megfejteni a matek feladatait. Rengetegszer radírozott, és észrevehetően egyre frusztráltabb volt. Hébe-hóba felpillantott rám, és tudtam, hogy azon töprengett kérjen e segítséget. Nem törődtem vele.

Végül, ahogy becsuktam a kasszát, habozva megszólalt.

 – Jared, te tényleg tudod, hogy kell ezt megcsinálni?

– Tényleg tudom.

– Mit értett Lizzy azalatt, hogy te „állítólag” tanár vagy? 

– Ez volt a tervem, amikor egyetemre jártam.

– Akkor, miért nem vagy az?

Ugyan azt a választ adhattam volna neki, mint Mattnek, de valamilyen okból az igazat mondtam el neki.

– Ugyanazért, amiért te nem akarod, hogy korrepetáljalak. Néhány ember azt gondolja, csak, mert meleg vagyok minden utamba kerülő fiatal fiút molesztálnék.

Pár percig csendben volt, és láttam, zavarba hoztam. Kicsit rossz érzés volt, de már nem szívhattam vissza a szavakat.

– Ezt mondja apám is – vörös volt az arca és nem nézett rám. – Azt mondja, nem maradhatok egyedül veled a boltba. Azt mondom neki, hogy Lizzy állandóan itt van. Azt nem tudja, hogy néha elmegy.

A kezeim kicsit remegtek és megpróbáltam kontrol alatt tartani a késztetést, hogy magam körül törjek, zúzzak.

–  Én biztosan tartani fogom a távolságot.

– A helyzet az, hogy soha nem próbálkoztál be nálam. Soha nem láttam, hogy nyomulj valakire.

– Kölyök, meleg vagyok. Nem perverz és nem pedofil.

– Nem vagyok kölyök – mondta felháborodottan.

Nagy levegőt vettem, hogy lecsillapítsam magam. Persze, tizenhét évesennem érzi magát kölyöknek, akkor is, ha számomra az volt.

– Tudom. Ezért mondom, csak azért, mert meleg vagyok, az még nem jelenti azt, hogy nem tudom kontrolálni magam. Vagy nincsen értékrendem. Te minden egyedülálló lányra rámászol?  Még arra is, aki csak tizennégy éves? Vagy azokra az emberek, akik másokkal randiznak?

Nos, csak most lett tizenhét, úgy hogy talán rossz példa volt.

– Mi van Lizzyvel? Ő szereti a férfiakat, de attól nem félsz, hogy ő rád mozdul – láttam, hogy elgondolkodik rajta. De nem akartam többet erről beszélni.

Vagy megérti, vagy nem, de nem volt kedvem prédikációt tartani.

– Felejtsd el, Ringo. Bezárom az ajtót. Kapcsold le a lámpát, ha elmész.

– Várj, Jared!

Megfordultam. Rágta az ajkát, idegesen kopogott ceruzájával a könyvén, de legalább rám nézett.

– Soha nem fogok átmenni segítség nélkül. Nem tudok neked fizetni, de le fogom dolgozni az órákat, ha korrepetálsz.

– Mi lesz az apáddal?

Vállát vonogatta.

– Azt akarja, hogy átmenjek. Meg fogom oldani.

 A hirtelen szemlélet váltása meglepett. Talán sikerült valami eredményt elérnem. Vagy talán annyira kétségbeesett. Akárhogy is, én is meglepődve tapasztaltam, hogy az ötlet, hogy korrepetálom nem volt olyan szörnyű, mint azt elsőre gondoltam. Igazából alig vártam, hogy valami mást is csinálhassak. Akár még jó is lehet.

Szórakoztató?
Ez elég szomorú azt tekintve, hogy hogyan áll a szociális életem. Mégis itt ülve a pultnál egy autóalkatrész boltban nem volt valami ösztönző. Legalább ez gyakorlás lenne az elhanyagolt szürkeállományomnak. Szinte éreztem, hogy az agyam használaton kívüli részei felébrednek, nyújtózkodnak és körülnéznek, hogy mi folyik itt.
Ringo még mindig engem nézett a válaszomra várva. Miért ne?

– Oké, kölyök. Lássuk, hol tartasz.