22. Fejezet

22. fejezet

Fordította: Aemitt

Cherie temetése pár nappal később volt. Matt ragaszkodott hozzá, hogy együtt menjünk.

– Biztos vagy abban, hogy ez jó ötlet? – kérdeztem. Azóta nem láttam, hogy elsietett tőlem, amikor értesült Cherie haláláról, és nem tudtam vele beszélni a White rendőrfőnökkel történt beszélgetésemről. Csak a vállát vonogatta.

A filmekben a temetéseken mindig esik az eső, de Cherie temetése napján gyönyörű idő volt.

Coloradóban átlagosan egy évben háromszáz napsütéses nap van és ez volt az egyik.

A hőmérséklet az egekben volt. A kopasz fák és a lehullott levelek, amik a földet takarták, mutatták csak, hogy milyen évszak van.

Matt a temetés alatt mellettem volt és vagy nem vette észre, vagy nem vette tudomásul a grimaszokat néhány rendőrtársán, beleértve Jameson rendőrtisztet is. Amikor vége volt, azt mondta.

– Menjünk és köszönjünk.

– Megbolondultál? – förmedtem rá.

– Jared – a hangja nyugodt és ésszerű volt. – Csak gyere, hadd mutassalak be. Kezet fogunk és már megyünk is.

– Nem, menj csak, a kocsiban megvárlak.

Tudtam, hogy rettentő mérges volt, de nem érdekelt. Hogyan tudnék mosolyogni, miközben bemutat, amikor láttam, hogy egymásba könyökölnek a jelenlétemben, amikor ott vagyok mellette?

Csendben tettük meg az utat a házamig. Azt hittem dühös volt az elutasításom miatt, hogy nem találkozom a társaival, de ahogy ki akartam szállni, hirtelen megszólalt. – Az én hibám, hogy Cherie meghalt, igaz? – nem nézett rám, egyenesen kibámult a szélvédőn.

– Nem.

– De igen. Randiztam vele, Dan féltékeny volt és megölte őt. A legrosszabb az egészben, hogy nem is érdekelt. Csak kihasználtam, egy ostoba, magának való rohadék voltam, és ez ölte meg őt.

De mindketten tudtuk, hogy Dan erőszakos viselkedése Cherievel már évek óta tartott, és szerintem valami hasonló kimenetele lett volna Mattel vagy Matt nélkül. De azt nem tagadhatom, hogy Matt színrelépésével, mint egy rivális, bárkit feldühítene és fenyegetve érezné magát.

– Mi van Dannel? Van, valami ötletetek hol lehet?

Úgy tűnt lerázza a pillanatnyi depresszióját, és felém fordult. – Nincs. Az a rohadék soha nem tűnt valami okosnak, de eddig sikerült elkerülnie bennünket.

Csak ült a Jeepben, amivel meghökkentett. –Nem jössz be?

– Ma este nem. Mennem kell. El kellett cserélnem a reggeli műszakom a temetés miatt. Kettőre megyek, tízkor végzem, de holnap hatra vissza kell mennem.

– Ó - igyekeztem közömbösnek tűnni, de úgy éreztem kerülni akarja, hogy kettesben legyen velem. – Akkor később találkozunk.

Kihallhatott valamit a hangomból, mert megfogta a karom és várt, amíg nem néztem rá.

– Tudom, mit gondolsz, de rosszul gondolod.

– Igen?

Kaptam egyet a gyönyörű mosolyai közül, és azt mondta. – A szavamat adom.

A következő este csütörtök volt, a Hálaadási szünet előtt az utolsó alkalmunk és csak négy gyerek jelent meg. Ismét pizzát rendeltem. Összesen hét dollárt tudtak összeszedni, amit nagyon büszkén nyújtottak át nekem.

Ezen a ponton, nem kellett nekik sokat segítenem. Inkább voltam megfigyelője egy tanuló csoportnak, de ott voltam, ha megakadtak. Biztos voltam benne egyesek csak a társaság miatt jöttek, de nem zavart.

Épp hogy csak nekikezdtünk, mikor Matt kopogott az ajtón.

– Nem kell kopognod, ugye tudod – mondtam neki, ahogy beengedtem.

Kaptam tőle egy félmosolyt. – Emlékezni fogok rá – benézett az ebédlőbe, ahol a gyerekek az asztal körül ültek és a homlokát ráncolta. – Elfelejtettem, hogy ma csütörtök van.

– Úton van a pizza.

– Meddig maradnak? – meglepődtem, hogy milyen bosszúsnak tűnt.

– Kilenc körül mennek el.

Ismét szétnézett és a folyósóra húzott, ahol nem láthatnak bennünket. Az egyik karjával átfogta a derekam, magához húzott és a hajamba suttogta.

 – Nem tudnának most hazamenni?

Végül csak leesett, mit takar a kérdése, és a testem azonnal reagált.

Közelebb húzott magához, és tudtam, hogy érzi rajtam a szavainak hatását. Nyögött egy kicsit, a falhoz szorított. – Jared, kérlek…

De ekkor megszólalt az ajtócsengő és egyszerre négy tinédzser kiáltotta kórusban. – Pizza!

– Holnap tesztet írnak.

Megcsókolta a nyakamat a fülem tövében, és elengedett. – Ez nagyon hosszú két óra lesz, igaz? – de mosolygott, mikor ezt mondta.

Leült a nappaliba és olvasott, míg én a gyerekeknek segítettem. Azon tűnődtem, vajon a gyerekek észrevették-e mennyire figyelmetlen voltam. Az idő felében azon kezdtem gondolkodni, mi mindent tudnánk csinálni, ha végre elmennek.

De nem feledkezhettem meg White rendőrfőnök figyelmeztetéséről, és aggódtam, hogy Matt nem gondolkodott el azon, milyen következményekkel jár, ha velem van. És akkor arra gondoltam mennyire vágytam rá, és ettől mindig bűntudatom lett, mert lehet, hogy én nem mértem fel a tetteimmel járó következményeket.

A gyerekek pakolni kezdték a könyveiket, indulni készültek. Matt a háló felé nézett, intett és kacsintott, ahogy elhaladt mellettünk. Tudtam, hogy elpirultam, és biztos voltam benne a pólóm eléggé lelóg ahhoz, hogy eltakarja bármi jelét a vágyamnak. Szerencsére a tinik felettébb elfoglaltak voltak saját magukkal. Semmivel sem törődtek. Kitessékeltem őket az ajtón és a hálószoba felé indultam. El sem hittem, hogy mennyire ideges voltam. A szívem dübörgött, a tenyerem izzadt és a gyomrom liftezett. Először megálltam a fürdőben fogat mosni. Az, hogy ez időhúzás volt vagy előre eltervezett dolog, nem tudtam biztosan. Bármi is történik, elhatároztam hagyom neki, hogy diktálja az iramot. Ez az első alkalma egy másik férfival és tudtam, hogy lesznek korlátok.

Amint a hálószobába léptem, már nekem esett. Először sürgetően megcsókolt, majd levette a pólóm és kezdte kioldani a melegítőm.

– Matt, biztos, hogy ezt akarod? – most még egyszer meg kellett kérdeznem, mielőtt a másik testrészem kikapcsolja az agyam.

Tekintete találkozott az enyémmel. – Már megint ezt kérdezed tőlem?

– Csak azt akarom, hogy biztos legyél benne.

Rám hunyorított, kezébe fogta az arcom és halkan mondta.

 – Biztos vagyok benne.

Megcsókolt, gyorsan, de puhán, azután játékosan hátralökött az ágyra és levette a melegítőm. Levette a bokszeralsómat is és rám feküdt még mindig teljesen felöltözve. Felmosolyogtam rá és megrángattam a pólóját. – Ez nem egészen így működik.

Visszamosolygott. – Shhh – a keze lefelé vándorolt az oldalamon és a nyakamat kezdte csókolni. – Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történik – nem hangzott értetlennek vagy nyugtalannak, csak meglepettnek. A tarkójára tettem a kezem és éreztem a borostára emlékeztető rövid hajat.

– Jared – a nevem halk suttogás volt a bőrömön. – Nem tudom megszokni ezt az érzést. Nem tudom elhinni, mennyire kívánlak – az ajka puha és forró volt, az álla és az arca borostás. Lefelé haladt a hasamat csókolgatva a csípőmig, felváltva finoman csókolgatott és harapdált. Az ajka soha sem érintette a farkam. Az a tény, hogy elég közel volt hozzá, hogy érezzem az arcát, ahogy csókolgatott, szinte hihetetlen volt. Lefele haladt az ágyék hajlatom felé, majd a szőrpamacsomhoz ért, gyengéd csókokkal hintette, forró nyelve nedves csíkot hagyott maga után, amitől csak pihegni tudtam alatta.

Felfelé haladt, egyszer megcsókolta az ajkaimat, mélyen, lassan és gyengéden, azután felállt és vetkőzni kezdett. Felültem az ágy szélén, hogy lássam. Azon tűnődtem, megszokom-e valaha, milyen gyönyörű volt a teste – erős és izmos, a napbarnított bőre bársonyos. Mellette úgy éreztem magam, mintha girhes és sápadt volnék.

Valamit láthatott az arcomon, mert felkapta fejét és rám nézett és incselkedve mondta.

– És most?

Tetőtől talpig ismét végigmértem.

–Hirtelen rettenetesen rosszul érzem magam.

Lemosolygott rám. – Most viccelsz? Van fogalmad neked arról, mit teszel velem?

Visszamosolyogtam. Nem volt kétséges, most hogy meztelen volt, és ez volt az, amit akart. – Konkrétan látom.

Megragadtam a csípőjét és magam felé húztam. Először a hasát csókoltam meg, ahogy ő tette velem. A köldöke felé vezető szőrcsík a legszexibb dolog volt, amit valaha láttam. Eszembe jutott a hónapokkal ezelőtti éjszaka a sátorban, amikor csak a gondolatától is annyira beindultam. Ma este követtem is, először az ujjam hegyével, majd a számmal és a nyelvemmel. A sűrű, végén sötét szőrzet felé hajoltam. Illata lebilincselő volt: pézsmaillatú, férfias és bódító.

Mélyen a mellkasából egy kis morgás tört fel, mintha dorombolna, ami engem az őrületbe kergetett és mindkét kezével a hajamba markolt. A nyelvemet a farka tövéhez érintettem, és lassan végig haladtam az egész hosszán, egészen a csúcsán lévő sós cseppig. Kínoztam a nyelvemmel a rését, míg ajkamat a farka csúcsára zártam, csak a makkjára és keményen megszívtam. Ujjai a hajamban megrándultak és hallottam a nyögését. Végig húztam a nyelvem a makkján, majd körbe nyaltam, aztán egy határozott mozdulattal megmarkoltam a fenekét és magam felé húztam úgy, hogy a farka mélyen elmerült a torkomba. A lélegzete elakadt, a kezei szorosan markolták a fejem, egy másodpercig a helyemen tartva, a farka szinte fojtogatott és az orrom eltemetve volt a sűrű szőrzetében. Azt hittem el fog élvezni. De hirtelen elhúzódott és egyidejűleg óvatosan hátra lökött.

Riadtam felnézetem. – Mi a baj?

– Ne így – mondta. A hátamra fektetett, majd fölém feküdt. – Ez alkalommal mindkettőnknek szeretnék valamit – megcsókolt. Gyengéden kezdődött. Nyelve érintette az enyémet, megszívta az alsó ajkam, de egyre éhesebb és sürgetőbb lett.

Az egyik keze a hajamban matatott, keményebben húzta, elfordította a fejem oldalra, hogy a nyakamhoz férjen. A kezem végig futtattam az egész testén; először a puha, mégis szúrós katonásan rövidre nyírt haján, erős vállain és karján, lefelé a hátán, majd körbe a hasán, ami tökéletesen kemény és kockás volt. Az ujjaim megtalálták a köldökétől lefelé vezető kínzó szőrcsíkot. Nem tudtam távol tartani magam tőle.

Még mindig a nyakamnál tartott, nyalogatta, csókolta és harapdálta kicsit. A másik keze lefelé kóborolt a hasamon keresztül a combomon a lábaim közé. Mindenütt az ujjait éreztem, felváltva simogattak és felfedeztek, míg úgy nem éreztem, hogy még egy érintés elegendő lenne, hogy a mélybe zuhanjak. Éreztem a merevedését a lábamnak nyomódni.

Az éjjeliszekrény fiókjából elővettem a síkosítót. Már nem csókolta a nyakam, hanem aggodalmas arccal nézett, miközben én síkosítóval kentem be magam.

– Nem erre céloztam – mondta halkan.

– Nem akarod? – olyan nyugodtan mondtam, amennyire csak tudtam. Nem akartam erőltetni.

– Nem azt mondtam, hogy nem akarom. De ez jó lesz mindkettőnk számára?

Felfogtam, mit is kérdezett– hogy én is élvezem-e ugyan úgy? – megcsókoltam. – Igen. Bízz bennem.

Megnyugodott, újra a nyakamra hajolt és meglepetten tapasztaltam, hogy az ujjai lefelé haladtak testemen a záróizmaim felé, óvatosan felfedezve a környéket. Az ujjai gyengéden körözni kezdtek rajta, én karjaimmal öleltem, testemmel felé íveltem és nyögtem.

Halottam, ahogy meglepetten gyengéden ezt mondja a fülembe. – Ó–, aztán halkan ezt suttogja – mondd, hogy mit csináljak.

Soha nem voltam az a fajta, aki parancsokat osztogat az ágyban, de végül sikerült kimondanom.

– Erősebben.

A nyomás növekedett, és ez nagyszerű érzés volt, de én valójában többet akartam. Még közelebb nyomakodtam a kezéhez arra várva, hogy ujjait magamban érezzem. – Még többet, Matt – suttogtam. Éreztem a feszültségét, megrázta a fejét és a keze eltávolodott. Úgy tűnt ez már kívül esett a jelenlegi komfort zónáján.

– Nem akarlak kényszeríteni – mondtam. – Mondd el, mit szeretnél.

– Nem tudom! – meglepődtem milyen elkeseredettnek hangzott, viszont volt egy csipetnyi nevetés is a hangjában. – Akarlak! Istenem, Jared, soha életembe nem voltam még ennyire beindulva, de ötletem sincs, mit kell csinálni. Úgy érzem, mintha ismét középiskolás lennék – vigyorgott rám.–Legalább most már nem áll a cerka az útba – ezen nevetnem kellet.

Megcsókolt, nyelvével gyengéden körülnyalta a szám, majd az ajkam és a fülembe suttogta. – Jared, mondd, mit tegyek, mondd el, mit szeretnél.

Pontosan tudtam, mit is akarok, de nem akartam kiborítani. – Mondhatsz nemet is – utáltam, hogy ez úgy hangozhatott, mintha egy rohadt pornó filmből lenne, de ő kérdezte, igaz? – Igazából, tényleg azt akarom, hogy dugjál meg.

Erre felnyögött. A kezei szorítása erősödött, és bólintott.

Eltoltam, párnát tettem a fejem és a csípőm alá, és elhelyezkedtem a hátamon. Nézett engem, közben simogatta magát és nem tűnt úgy, mint akit zavar az ötlet. Kommentár nélkül feltette az óvszert. De habozott, amikor felé mozdultam megpróbálva kezdeményezni a behatolást.

– Fájdalmat fogok okozni? – kérdezte, és megérintett az aggodalom, amit a szemében láttam.

– Nem, csak először lassan haladj – úgy tűnt a legjobb dolgot mondhattam, de nem igazán számítottam rá, hogy képes lesz visszafogni magát, ha egyszer belekezd. Igazam volt.

Amint testem körbezárta a makkját, szemei lecsukódtak, éreztem, ahogy megborzongott. Halk nyögéssel belém lökte magát, nem olyan keményen, hogy igazán fájjon, de örültem, hogy nem ez volt az első alkalmam. Aztán ledermedt és úgy tűnt visszatartja a lélegzetét, amíg beszélt. – Ó, Jézusom, sajnálom.

– Ne tedd – valóban csodálatos érzés volt. Felé homorítottam és lenyűgözött, hogy mennyire összeillünk. Rájöttem mennyire közel kerültem a beteljesüléshez.

– Ó, Istenem, ez hihetetlen érzés – mondta. Tökéletesen mozdulatlan volt, remegett az erőfeszítéstől is.

– Nekem is. Istenem, Matt szükségem van rá, hogy mozogj. Nem fogok sokáig kitartani.

– Ha megmozdulok egy picit, akkor nekem végem lesz.

– Azt gondolom, hogy ez a lényege.

Ezen nevetett egy kicsit és kinyitotta a szemét, lenézett rám. Mégsem mozdult. Megragadtam az egyik kezét, a testünk közzé vezettem a farkamra és hozzá löktem magam. Mély doromboló hang tört fel ismét a mellkasából, végül elengedte magát, simogatni kezdett a kezével és elkezdett dugni. A lökései alig érezhetőek, lassúak és óvatosak voltak. Ez az izgató súrlódás és az erős durva keze, ahogy dolgozott rajtam, elképesztő volt. Felnyúltam, mindkét kezemmel megragadtam az ágytámlát a fejem fölött, így visszalökhettem magam, becsuktam a szemem és hagytam, hogy elvesszek ebben az érzésben. Elég volt néhány lökés.

Amint az izmaim összeszorultak körülötte, megragadott és még utoljára keményen belém vágódott felkiáltva, inkább meglepetésében, mint bármi más miatt.

Egy percig így maradt, még mindig bennem, érezve, hogy testem pulzál körülötte. Aztán kihúzódott és rám rogyott, szorosan ölelve mindkét karjával és a súlyával. Azt hittem elájult, de aztán meghallottam a suttogását. – Ó, Istenem. Jared. Váó. Jézusom – levegőt kapkodva suttogta a szavakat a hajamba.

Elfordítottam az állam és megcsókoltam a fülét és sikerült végre akadozó lélegzettel kimondanom.

– Nehéz vagy, nem kapok levegőt.

– Bocsánat.

Erősebben meglöktem és lustán legurult rólam és szétvetett végtagokkal a hátára feküd.– Váó.

Nevettem, ahogy felkeltem és rogyadozó lábaimon a fürdőszobába mentem. Megtisztálkodtam és visszafelé hoztam neki törölközőt. Még mindig nem mozdult. Meglepetten pislogott a plafonra. Megtörölgettem őt is.

– Csinálhatnánk ezt ismét? – olyan komolynak hangzott, hogy nevetnem kellett.

– Máris?

– Istenem, dehogy. Úgy gondoltam, valamikor, amikor megbírok mozdulni.

– Mikor gondolsz, ez mikor lesz?

– Hétfőn talán.

Nevettem, a hátamra feküdtem mellé, a fejemet a vállára hajtottam. – Adok időt még neked reggelig.

– Nem is sejtettem, hogy ez mennyivel másabb lesz.

– Az volt? Én nem tudom.

– Ez…– keresett egy megfelelő szót rá– intenzív.

– Intenzív jó értelemben?

– Nagyon jó értelemben.

Ismét felnevettem. – Örülök, hogy beleegyeztél.

– És jó ez…? Úgy értem, mikor, ümm. Tudod a másik…?

– Azt kérdezed tőlem, hogy jó-e a befogadó oldalon lenni?

– Igen – nyilvánvalóan megkönnyebbült, hogy nem kell alaposabban kifejtenie.

– Igen, lehet. Ez most az volt – kissé megborzongtam az emlékére. – Aggódsz emiatt?

– Kicsit, nos – idegesen nevetett. – Hogy őszinte legyek, kicsit jobban, de bízom benned.

– Senki sem siettet – de racionális oldalam hangot akart adni neki. – Matt, biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

– Miért kérdezed ezt most? Nem ez az, amit te is akarsz? – főleg szórakozottnak hangzott, de kicsit frusztráltnak is.

– Tudod, hogy igen.

– Akkor mi a probléma?

Meséltem neki a White rendőrfelügyelővel folytatott beszélgetésemről. De mikor befejeztem, csak a vállát vonogatta. Nem láttam, de éreztem, hogy fejem alatt megmozdul a válla.

– Te nem aggódsz? Pár nappal ezelőtt nem akartad, hogy tudják.

– Tudom, de rájöttem valamire. Egyébként is azt feltételezték rólunk, hogy szeretők vagyunk, ez az, amit már hónapok óta gondolnak. Fogalmad sincs hányszor csúfoltak a születésnapod óta azzal, hogy „szerelmesek civódása”. Az a tény, hogy itt voltam múlt éjszaka, csak megerősítés. Az egyetlen módja, hogy ne gondolják ezt, az lenne, ha többé nem találkoznánk. De ez nem opció. Tehát, ha már feltételezik, hogy igaz, és én akarom, hogy igaz legyen, és ha te is akarod… nos, azt hiszem, nem látom okát, miért ne lenne igaz.

– Szeretem a logikádat.

– Azt gondoltam – mosolygott, bár nem láttam az arcát.