21. Fejezet

21. fejezet

Fordította: Aemitt

Amikor hazaértem, a konyhában találtam, vizet tett a tűzhelyre a spagettihez.

– Tessék – egy kaliforniai paprikát dobott felém. – Vágd fel salátának, jó? Avokádót is hoztam mellé neked – utálta az avokádót.

–Te mit fogsz csinálni?

Rám kacsintott.

– Természetesen felügyellek – a pultnak támaszkodott egészen közel hozzám, én pedig vagdalni kezdtem. – Már akartam kérdezni, hogy halad a korrepetálás.

Meséltem neki Ringoról és Alice Rochester látogatásáról. Mivel nem szoktam főzni, így nevetségesen sok időbe telt felvágnom a paprikát és az avokádót. Észrevettem, hogy közelebb jött, amíg beszéltem, de a tekintetem az előttem lévő vágódeszkán tartottam.

Aztán egy gyengéd érintést éreztem a tarkómon, és úgy éreztem a szívem hirtelen megállt. Egy apró ártatlan érintés, ahogy gyengéden meghúzta a fürtjeimet, ez tudatosította bennem, hogy tényleg visszajött hozzám. Rájöttem, hogy elhallgattam, nem mozdultam, talán még levegőt sem vettem. Majdnem elsírtam magam, de visszafojtottam. Rávettem magam, hogy lélegezzek és éreztem, hogy remegek.

– Mi a baj? – suttogta a fülembe.

– Hiányoltam ezt –mondtam halkan.

– Én téged hiányoltalak – közelebb lépett. – Jared, valamit ki szeretnék próbálni. Amolyan kísérletféleséget. Nem gond?

– Az előző alkalommal, mikor ilyen kérdést tettél fel, az azzal végződött, hogy két hónapig nem beszéltél velem – megpróbáltam finoman fogalmazni, de nem igazán sikerült.

Karjaival gyengéden átkarolt és arcát a hajamba temette.

– Tudom, és sajnálom.

Egy percig gondolkodtam rajta. Volt egy ötletem, hogy mire gondolt. – Nem akarok egyedül lenni többé. Bármi is az, amit akarsz, ami kettőnk között van, tudom kezelni, csak ne hagyj el újra.

– Soha, ígérem. Megtanultam a leckét.

Vettem egy mély levegőt, megpróbáltam csillapítani a szívverésem és szembe fordultam vele.

– Rendben.

Közelebb húzott, az arcomat a kezébe fogta és a szemembe nézett. A karomat köré akartam fonni, de feszült lett.

– Ne, ne csináld ezt.

– Nem szabad megérintenem téged?

– Még nem.

– Akkor, mit szeretnél tőlem?

– Fejezd be a fecsegést – annyira komoly volt, talán nevettem volna, ha szívem nem vert volna olyan erősen. Becsuktam a szemem és megpróbáltam ellazulni.

Ujjaival átfésülte a hajam és ez visszarepített a szülinapomhoz – kezei a hajamban, teste hozzám simul, szája a nyakamon és utána kisétál az ajtómon.

– Lazíts, Jared – suttogta és elengedtem a képeket arról az éjszakáról. Ez nem érhet véget úgy, mint az. Bármi is történik, megfogadta, hogy nem hagy el. Éreztem, hogy előrehajol. A lélegzetét közel éreztem a számhoz és aztán pillekönnyű érintést a szájával a számon – puha, meleg ajkak az ajkaimon. Minden, amit tehettem a kezeimet az oldalamnál tartottam. És aztán megcsókolt, határozottan, de gyengéden, ajkait alig szétnyitva.

Soha nem mondta, hogy nem csókolhatom vissza.

Kinyitottam a számat, neki nyomtam és nyelvem hegyével súroltam az ajkait.

Bármilyen fal, amit próbált kettőnk között fenntartani, ettől az apró érintéstől leomlott.

Felnyögött és hirtelen igazán megcsókolt, a karjaival szorosabban ölelt, a nyelve megérintette az enyémet és a teste keményen hozzám nyomódott. Abban a pillanatban nem ellenkezett, amikor karjaimat köré fontam.

Egy örökkévalósággal később kicsit eltávolodott. Az egyik keze a hajamban, a másik keze a derekamon volt és homloka az enyémnek döntve.

– Ez volt az az eredmény, amitúre vártál? – ziháltam.

Becsukta a szemét, de egy tapodtat sem mozdult. Vett egy mély levegőt és csak egy kicsit megrázta a fejét.

– Nem.

– Nem gondoltad, hogy élvezni fogod.

Ezúttal biccentett. – Legalábbis, azt hittem, hogy olyan lesz, mint valamelyik nőt megcsókolni: kellemes, de egyhangú.

Ez megmosolyogtatott. – És helyette…?

– Atya ég – lélegzete remegett. A szemembe nézett és visszamosolygott.

– Nagyon inspiráló.

Magam felé rántottam és ismét megcsókoltam, a válasza heves és sürgető volt. Úgy éreztem, mint egy támadást, amit nem tudtam kivédeni. A nyelvét a számba csúsztatta. A hajamba markolt, olyan erősen markolta, hogy nem tudtam mozdulni, csak ha magamnak fájdalmat okozok. A pult a hátam mögött fájdalmasan a hátamba nyomódott. A kezeimet a pólója alá csúsztattam, hogy érezzem az erős, izmos mellkasát. Csak annyi időre hagyta abba a csókolásom, míg levetette a pólóját és meglepetésemre az enyémet is. A karjait ismét körém fonta, az egyik keze a hajam hátuljába és meleg ajka kitartóan ostromolta az enyémet. Bőre sima volt és úgy tűnt lázban ég. Csodásnak éreztem. A kezeim alatt a teste, olyan erős, szilárd és tökéletes volt. Nem emlékszem az utolsó alkalomra, amikor egy csók ilyen szenvedélyes és izgató volt.

Kezei a farmerom gombjain matattak. Szinte feltépte és egyik kezét becsúsztatta a nadrágom elejébe. A szorítása erős, durva volt, de nem fájdalmas, és többet akartam belőle. Ziháltam, hozzá simultam és reméltem, hogy nem élvezek el, mielőtt a ruhák lekerülnek rólunk.

– Jézusom, Jared– a hangja kétségbeesetten csengett a fülemnél. – Nem igazán tudom, mit kellene tennem.

Ezen nevettem egy kicsit. Felfogtam, én kell, hogy a vezető legyek.

Kigomboltam a nadrágját és csak annyira toltam lejjebb, hogy a merevedése kiszabaduljon. Követett engem és ugyan azt csinálta velem. Magasabb volt nálam, úgyhogy az egyik karom a nyaka köré csúsztattam, felpipiskedtem, miközben őt lefelé húztam, amíg a farkunk egy magasságban nem volt, majd mindkettőt megragadtam, és együtt simogatni kezdtem.

Talán máskor nevettem volna az arckifejezésén. Annyira meglepettnek nézett ki, ahogy figyelte, hogy a kezemmel simogatom mindkettőnket. Felnézett a szemembe és lihegve megszólalt.

 – Nem is gondoltam erre.

Valóban nevettem ezen.

De aztán a keze megállított. – Én szeretném csinálni.

Nem mintha vitatkozni akartam volna vele. A másik kezem is a nyaka köré fontam, ami lehetővé tette, hogy kicsit könnyebben bírjam tartani magam a magassága miatt, megtámaszkodva a pulton. Ismét megcsókoltam, és éreztem, hogy a nagy, erős keze munkához lát. Igazából azt kívántam, hogy ne legyen rajtunk nadrág, és valahol máshol legyünk, ne a konyhában a hátam mögött a pulttal, de nem volt semmi, ami miatt megállítottam volna. Az ajkaimba nyögött és az ökölbe szorított kezével egyre gyorsabban mozgott, és…

A telefonja csörögni kezdett.

Az egész világ megfagyott.

– A fenébe – suttogta, anélkül, hogy száját elvette volna a számról.

– Matt – a keze még mindig ott volt ahol eddig, de nem mozgott. – Kérlek, mondd azt, hogy nem akarod felvenni.

Újra csengett. A kávézóasztalon hagyta a nappaliban. Tulajdonképpen ez a Coda-i rendőrség tulajdona volt. Még csak egy-két alkalommal láttam, hogy használja.

– Muszáj – a feje a vállamon volt és mélyeket lélegzett. Mindketten ziháltunk.

– Te vagy az egyetlen személy a rendőrségen kívül, akinek megvan ez a szám, és mivel nyilvánvalóan nem te hívsz … – újabb csörgés. – A francba! – vett egy mély, reszketeg levegőt, az arcát a hajamba tette egy pillanatra, aztán ellépett tőlem.

A nappaliban volt telefonjánál. Nem hallgatóztam. Addig leginkább próbáltam a légzésem kontrol alá vonni, visszahúztam a nadrágom és reménykedtem benne, hogy nem sokáig marad rajtam. De mikor visszajött egy perccel később, tudtam, hogy valami rossz dolog történt. Falfehér volt, kezei kicsit remegtek, ahogy magára vette a pólóját és elkezdte a kulcsait keresgélni.

– Matt, mi a baj?

– Cherie meghalt – semmilyen érzelem nem volt a hangjában, ahogy ezt mondta. Úgy hangzott, mintha ez is csak egy ügy volna, de megtudtam mondani a vállai merevségéből és a szemeiből, hogy ideges volt.

– Mi van?

– Meggyilkolták. Valaki lelőtte múlt éjjel. Mennem kell.

Kábult voltam. Codaban az embereket nem gyilkolják meg. Persze az emberek meghalnak. Megtörtént, hogy tinédzserek haltak meg ittas vezetéses balesetben, vagy középkorú férfi vadász balesetben.

De gyilkosság? Ilyen még nem történt.

– De… hogyan?

– Jared, nem tudom. Nem tudok túl sokat. Kihallgatásra kell mennem.

– Mi van?

Nem tudtam elhinni, hogy milyen nyugodt volt. – Mindenki úgy tudja, hogy a barátja voltam. Emlékszel? Még ha tudnák, hogy szakítottunk, amit nem tudnak, akkor is gyanúsított lennék.

– Szent ég!

– Jared, figyelj rám. Azt mondtam nekik, hogy itt voltam múlt éjjel. Valaki közülünk beszélni fog veled, hogy megerősítsd a történetemet – megállt, rám nézett és tudtam mi következik. – Ne mondj el mindent. Elég nehéz volt őket meggyőznöm, hogy múlt nyáron nem voltunk szeretők, és most majd mindenki megtudja, ismét itt töltöttem az éjszakát. Csak mondd el nekik, hogy a szakítás után idejöttem és többet ittam, nem akartam haza vezetni és a kanapédon aludtam – annyira rémültnek tűnt, egyik részem megértette, de a másik emiatt neheztelt rá. –Kérlek!

De aztán rájöttem: Cherie meghalt. Nem volt a legjobb barátom, de ismertem őt, majdnem egész életemben. És hirtelen úgy éreztem, hogy szörnyen kicsinyes haragudnom rá a munkatársai miatt.

– Ígérem.

Kiderült a rendőrfőnök lesz, aki kikérdez.

– Szóval ennyi? Richards rendőrtiszt kilenc óra körül ért a házához, megivott pár sört, nem akart haza vezetni, és egész éjjel a kanapéján aludt?

Nevetséges volt, ahogy ezt mondta. – Szóval ennyi? – több mint két órán át tartott a kihallgatásom.

– Igen, körülbelül ennyi.

– Tehát, ő a maga kanapéján aludt?

Utáltam a hülye vigyort az arcán, ahogy ezt kérdezte. Amit igazán mondani akartam, az az volt, Mit számít az? Ha itt volt, mit számít, hogy az ágyamban vagy a kanapémon? De ígéretet tettem.

– Igen.

Úgy tűnt, mint aki egy kicsit csalódott volt a nem őszinte válaszomtól. – Rendben, nos, azt hiszem, ez minden. Köszönöm, hogy időt szakított erre, Mr. Thomas.

– White rendőrfőnök, ugye nem gondolja, hogy Mattnek köze lehet Cherie halálához, ugye?

Egy percig gondolkodott, megrágta magában, mennyit is mondhat el, de azután felsóhajtott.

– Nem, nem igazán. Az egyik szomszéd lövést hallott és mikor kinézett, valakit látott elfutni. A nő azt gondolja, hogy Dan Snyder, Cherie ex-férje volt. Sötét volt és nem tudta megmondani száz százalék biztosra. De természetesen a személyleírás, amit adott inkább Dan, mint Richards rendőrtiszt.

Valójában Dan alacsonyabb, mint én és sör pocakja volt, aztán Matt magas, izmos testére gondoltam. Nehéz lenne összetéveszteni az egyiket a másikkal.

– Az erőszakos viselkedés, amit elkövetett az ex-felesége ellen, teszi őt sokkal kézenfekvőbb gyanúsítottá.

– Akkor minek ez a nagy felhajtás?

– Az a tény, hogy Matt és Cherie randizott, azt jelenti, hogy ki kell hallgatnunk őt is. Ha nem, akkor nem lenne kellő átvilágítás. A tény, hogy még rendőrtiszt is, még elővigyázatosabbnak kell lennünk, hogy ne jelentsen előnyt. Nem akarjuk, hogy valaki is azt mondja, hogy megúszott egy gyilkosságot, csak azért, mert a törvény őre.

– Mi van Dannel?  Gondolom őt is kikérdezte?

– Ki fogjuk, amint megtaláljuk azt az elvetemült barmot.

Felkelt, hogy elinduljon, de megállt az ajtóban kezével a kilincsen.

– Fiam, tudom semmi közöm hozzá – ó, a francba, semmi jó nem következhetett ezután. – Nem tudom, mi folyik közted és Matt között. Nem tudom és igazából nem is érdekel. De hadd mondjak neked valamit, nem mindenki látja ezt így. Tizenöt évig a Denver-i testületnél voltam, mielőtt ide jöttem. Láttam már más meleg rendőröket. És ez soha sem egyszerű nekik.

Megfordult és rám nézett. – Nem hiszem, hogy felfogtad mennyi mindenen ment keresztül ez a fiú miattad. Nehéz időkön ment keresztül, mindenki lebuzizta, csak mert a városban veled látták. De most ez még rosszabb lesz. Sokkal rosszabb.

Ötletem sem volt, hogy mit is mondjak. Megpróbálhatnám tagadni, hogy semmi sem történt, de most tudtam nem igazán ez a lényeg. Így gondolták, akár igaz akár nem.

–Miért mondja el ezt nekem?

– Csak gondoltam jó, ha tudod. Eljöhet azaz idő, amikor Mattnek választania kell. Ha törődsz vele – és ahogy gondolom, igen – ne tegyél semmi olyat, amivel még nehezebbé tennéd számára, mint amennyire már az.