29. - 30. Fejezet

29. fejezet

Fordította: Aemitt

Az első pár alkalommal, amikor felébredtem erősen kába voltam a gyógyszerektől. Homályosan tudatában voltam a sorra feltűnő arcoknak: egy szürke arcú orvos, egy hadseregnyi nővér, a kék eldobható ruhájukban. Lizzy, Brian, anya, Matt. Lucy? A kocsonyás agyam elkapta a pillanatot, kétely hullámai ütötték fel a fejét, mielőtt belecsúszott a feledésbe. Homályosan tudatában voltam, hogy gyakran voltak emberek a szobában, de nem láttam őket. Sokat beszéltek, de csak véletlen kifejezések ragadtak rám. – Cseréljék ki az ablakot… és mint dadus – de nem tudtam semmit kezdeni velük.

Olyan érzésem volt, mintha dolgok mászkáltak volna rajtam, de senki nem vette észre. Végre sikerült elkapnom az egyiket a nővérek közül és mondtam neki. – Bogarak vannak a bőrömön.

Megpaskolta a kezemet és mondta. – Ez az oxycodone-tól van.

Hallottam a szavakat, de fogalmam sem volt mit jelentenek. Próbáltam megfejteni a mondat jelentését. Ez határozottan angolul volt.

Még azelőtt elaludtam, mielőtt bármi folytatódott volna.

Végül eljött az az idő is, hogy felébredtem és a világ újra értelmet nyert. A köd az agyamról visszahúzódott és zavaros foltok maradtak az emlékezetemben. Megkönnyebbültem, hogy Matt volt az egyetlen ember a szobámban. A falnak támaszkodva bámult ki az ablakon.

– Az Oxycodone viszketést okoz – mondtam. Nos, talán még mindig kicsit ködös volt az agyam. Nem tudtam, miért ezt mondtam először.

Felém kapta fejét. – Mi van?

– A fájdalomcsillapítóktól, amiket adtak. A hideg futkos a hátamon.

Felnevetett, odajött és mellém ült az ágyra. – Ez sok mindent megmagyaráz. Azt mondogattad „bogarak”.

– Legközelebb, ha meglőnek, mondd nekik, hogy inkább vicodint adjanak.

– Meglesz– azután az arca komoly lett. – Pokolian festesz. Hogy érzed magad?

– Mint akinek zuhanyoznia kell – kicsit jobban körbenéztem és észrevettem, hogy mindenfelé virág volt. – Kitől vannak ezek?

– Legtöbbje a tanítványaidtól és a coda-i rendőrkapitányság tagjaitól. Az iskolától, Mr. Stevenstől. És legtöbbje olyan emberektől, akiket nem ismerek. Hős vagy, tudtad?

– Kapok egy lepelt? Pirosat szeretnék.

– A történetben, amit rólad mondanak, úgy hangzik, hogy bátran anya és elém ugrottál, hogy megmentsd az életünket – a szemei hunyorogtak és a hangja lágy volt. – Bevállaltál egy golyót értünk.

– Mi vagyok én titkosszolgálat? Csak próbáltam felhívni a figyelmedet. Nem terveztem, hogy golyót is kapok.

Nevetett. – Nálam biztonságban marad a titkod.

Percekig nem szólaltunk meg, és azon a jeleneten kezdtem gondolkodni, ami az asztalnál történt mielőtt a váratlan esemény megtörtént az előkertben. Matt tulajdonképpen beszélt rólunk az apjának.

– Miért mondtad el?

Ő is ezen gondolkodhatott, mert nem kérdezte meg miről is beszélek.

– Azon a napon, csak azokon a változásokon gondolkodtam, amiket megtettem az életemben. Az egyik legkeményebb született döntéseimet tudtam, hogy utálná, ha tudna róluk. De minden jóra fordult. Először is eldöntöttem nem csatlakozom a katonasághoz. És úgy gondolom ez jó döntés volt. A második – ujjain számolta, amíg beszélt –évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy felhagyok a randizással. Mondtam neked, hogy az életem ezután sokkal egyszerűbb lett. Az után eldöntöttem, hogy a barátságod sokkal fontosabb, mint az, amit mondanak a kollegáim. És kiderült, hogy tökéletes döntés volt. És mikor Cherie meghalt, úgy döntöttem elfogadom, hogy szét akarom dugni az agyadat.

– És azután – közbeszóltam – rendkívül bölcs döntést hoztál.

Nevetett és rám kacsintott. – Az volt – az arca ismét komoly lett. – Tehát ott ültünk mindannyian az asztalnál és ordibált. És mindezeken a döntéseken gondolkodtam, amelyekkel az életem olyan szakaszába jutottam, ahol első alkalommal valóban igazán boldog voltam. Így megkérdeztem magamtól mi rosszat tud velem csinálni? A választ azonnal tudtam rá, kitagad. Többé már nem igazán voltam biztos benne miért is tűnik ez olyan rossz dolognak. A megoldás ott volt előttem, csak én túl hülye voltam, hogy észrevegyem– lenézett, ahol a kezeink összekulcsolódva feküdtek az ágyon, az én oldalamon. – Igazából megkönnyebbültem. Nem kell egyetlen pillanatot sem elpazarolnom az életemből, hogy őt boldoggá tegyem.

– És az anyád?

Kissé felderült az arca. – Miután megnyugodott, azt mondta, mindig is gyanította – vicces, hogy ez hogyan működik, gondoltam emlékezve a sok évvel ezelőtti beszélgetésemre Briannel. – Nem igazán mondhatom, hogy boldog ez miatt, de tudja, én boldog vagyok. És gondolom ez jelent számára valamit.

– Azt hittem itt volt.

– Igen itt volt. Elnapolta a járatát és pár napot itt töltött. Kiderült, miután apa elment, Lizzy, az anyád és ő olyanok, mint három borsószem egy hüvelyben.

– Már elment?

– Igen, de vissza fog jönni – szemeit összehúzta kicsit és homlokát ráncolta. – Elhagyja őt. Hazament, hogy rendbe tegye a dolgait. Lizzy felajánlotta, hogy egy darabig éljen velük. Azt mondta jól jönne neki egy kis segítség Jamesnél.

– Mint dadus – mondtam csendben magamnak, ahogy egy darab a helyére került.

– Igen – ismét mosolygott. – Annyira izgatott, hogy van egy pót unokája, azt gondolom egyedül Jamesért hagyta ott az apámat.

Csendben voltunk ismét, ahogy elgondolkodtam azon, mit mondott.

– Matt, annyira sajnálom. Miattam elvesztetted a családod – riadtan nézett rám. – Mi van? Nem. Rosszul értelmezed – előre hajolt az ágyon és kezét az arcomra tette. – Nem vesztettem el a családom, mert te vagy az. Van családom, mert te vagy az.

Belehajoltam az érintésébe. – Haza akarok menni. Mikor engednek el?

– Kedd este. Kettőtől tízig dolgozom aznap, de kivehetem.

– Ne. Anya vagy Brian vagy Lizzy el fog vinni.

– Biztos, hogy nem bánod?

– Igen, biztos. Várni fogok rád, amikor hazaérsz.

– Meztelen leszel? – kérdezte gonosz vigyorral.

Felnevettem és lelöktem az ágyról. – Csak várj és majd meglátod.

30.fejezet

Úgy alakult, hogy anya vitt haza a korházból. Meglepődve láttam, hogy a nagy ablakot lemez borítja. Elfelejtettem, hogy mielőtt felbukkant Lizzynél és Briannál, Dan felfordította a házunk.

– Megrendelték az üveget– mondta anya. –Azt hiszem, hogy Matt azt mondta jövő héten szerelik be. Amennyire tudtunk feltakarítottunk bent, de szükséged lesz egy új szőnyegre a nappaliban.

Amikor bementem úgy gondoltam a kár nem is volt akkora. Azt is megállapítottam, hogy Matt könyvespolca most a hálóban volt, a házi edzőgépe az ebédlőbe volt felállítva.

Nyilvánvalóan, amíg korházban voltam a maradék cuccát is áthozta.

Korán ágyba bújtam, boldogan telepedtem az ágyneműre, aminek olyan illata volt, mint neki. Aludtam, amikor hazaért. Arra ébredtem, hogy a hátam mögé csúszik az ágyba. Óvatosan a hátamhoz bújt, körém tekeredett, ügyelve arra, hogy ne érintse a kötést az oldalamon. Sóhajtva hozzá dőltem.

– Örülök, hogy itthon vagy – mondtam neki.

– Örülök, hogy te itthon vagy. Hiányzott ez. Egész héten itt voltak a szüleim, a saját lakásomban aludtam. És az elmúlt héten te nem voltál itt. Ez az ágy borzasztóan hatalmasnak és üresnek tűnt – kezei simogattak és csókolgatni kezdte a nyakam.

– Az orvosok mondták, hogy elég egészséges vagy ahhoz, hogy minden féle-fajta aktivitást folytass?

– Azt mondták nincs szex hat hónapig.

Megdermedt, amíg el nem kezdtem nevetni. Azután a szája a nyakamat súrolta, és azt mondta. – Ez nem vicces – de tudtam, hogy mosolygott.

– Azt mondták legyünk óvatosak és győződjünk meg róla, hogy nem piszkáljuk a varratokat.

– Nagyon gyengéd leszek.

És gyengéd volt. Egymás mellett feküdtünk, ahogy mindig is szerette, és elkezdett mindkettőnket egyszerre simogatni,nagyon lassan és szenvedélyesen, miközben érzékien csókolt, addig amíg végül elhúzódva figyelte, ahogy elélvezek. És bár még mindig meglepett, hogy engem figyelt, miközben elveszti az eszét, és ismét a fülembe suttogta. – Istenem, imádlak nézni.

Utána összegabalyodva feküdtünk a sötétben.

– Jared? – az ujjai gyengéden játszottak a fürtjeimmel.

– Igen? – már félálomban voltam, tökéletes melegben és elégedettségben, a saját ágyunkban.

Vele.

– Mondd ki.

– Nehéz vagy.

– Nem.

– Manipulatív rohadék vagy.

– Nem – kacagott.

– Igazad van.

Erősen meghúzta a hajam. – Ez sem az.

– Szeretlek?

Elégedetten felsóhajtott. – Ez az.

Ott feküdtem a szívverését hallva, éreztem, ahogy az ujjai a hajamban mozognak, sima bőre a tenyerem alatt, a lábai összegabalyodva az enyémmel és semmi jobbat nem tudtam elképzelni ezen a világon. Mosolyogtam, bár ő nem láthatta, szorosabban öleltem a karjaimban, és újra azt mondtam, azonban ez alkalommal komolyan gondolva. – Szeretlek.

Kevesebb, mint egy éve, hogy belépett az ajtón az üzletünkbe. Nehéz volt elhinni, hogy az életem ilyen nagyon megváltozik. Visszatekintve nevetnem kellett, amikor rájöttem egy egyszerű dologra: az egész dolog Lizzy Jeepjével kezdődött.

VÉGE